Vissza a jövőbe

Akár ez is lehetne a mottója ennek az írásnak. A mai felgyorsult világunkban (atomkor), amikor már szinte mindent a gépek irányítanak és robotok dolgoznak az emberek helyett, sajnos az emberi kéz, mint munkaeszköz kezd elhalványulni, leáldozóban a csillaga. Szerencsére vannak, akik nem állnak be a sorba. Iparosodásukat, munkájukat, fejlődésüket nem a szalagsor, hanem az otthon melege és a kézzel végzett aprólékos munka befolyásolja. A profit, mint olyan, számukra csak másodlagos tényező. Ők a régi világ utolsó lovagjai: a kézművesek. A horgászatban a botépítők és a műcsali készítők tartoznak ebbe a kasztba. Gampel Pista barátom mindkét szakágban otthonosan mozog. Bár mint légykötő művész még nem ismert, viszont botjait már sokan dicsérik és csodálják. Kezembe akadt nekem is egy karcsú RST blankre épült pergető pálca. Made by Gampel felirat vigyorog rám a botról. Nézegetem, forgatom, csodálom a szép megmunkálást. Karcsú, 270cm hosszúságú. A hardware része a mai kornak és elvárásoknak tökéletesen megfelelő. Az orsótartó Fuji DPS 18 típusú. A legegyszerűbb és mégis a legmegbízhatóbb „reel seat” a piacon. Közel húsz éve, - de lehet, tán több is - előszeretettel alkalmazzák olyan nagynevű és komoly múlttal rendelkező cégek, a saját termékeikhez, mint a Hardy, Greys, Daiwa, stb. Anyagát tekintve műanyag, amelyet én jobban kedvelek a fémnél, mivel nem olyan rideg és hideg, a hűvösebb időkben való horgászatokkor. A nyél rész Super AAA minőségű portugál parafa (cork). Rendkívül sima és tetszetős. Pont kézre simuló. Az alsó nyéltag -nekem egy picit hosszú- végén ízléses, ám kissé ódivatú, tradicionális Bruce and Walker végdugó feszít büszkén. A gyűrűsor egytalpas Fuji sic. Személy szerint jobban szeretem a kéttalpas gyűrűket, de remélhetőleg megállják a helyüket horgászatkor ők is. Előnye, hogy könnyebb, mint dupla talpas társaik. Ezáltal a bot is sokkal kevésbé fárasztja kezünket és a vállunkat. Már rögtön az elején érzékeljük azt a tényt, hogy milyen könnyű és rugalmas bot. Azért nem elhanyagolható az összsúly. Sokszor egész nap hajigálunk vele. Vállizületi problémák elkerülése végett is jobb egy könnyebb pergető bottal horgászni. A műlegyezésben a helyes bottartásra és súlycsökkenésre komoly szakirodalom is van. Ez komoly! Visszatérve magához a termékhez: szintén feltűnő, hogy milyen szép és igényes a Gudebrod cérnával történő bandázsolás (gyűrűkötés). Az ínyencek és sznobok akár a nevüket is ráírathatják a Gampel botokra. Sőt, akár a bandázs színét is kiválaszthatják. Jómagam is éltem a lehetőséggel. A finom szövetbe bújtatott botzsák is passzol az igényes kivitelezéshez. Kicsit hiányolom róla a márkahímzést, de gondolom később ez is pótolható lesz majd. Nagyon vártam már, hogy horgászat közben is kipróbáljam ezt a „kézimunkát”. A botom a rajta feltüntetett dobósúly szerint 7-38g-ig terhelhető. Apró 6 cm-es 12,2g-os crankbait wobblerekkel próbálkoztam először. Nagyon jól éreztem a spiccen, ahogy veret a duci fat free shadom. Szinte élt a kezem alatt a kis csali, ahogy vezettem. Talán tizedik dobásra már jött is egy jelentkező, de lemaradt. Pár perc múlva meg volt a tettes. Közel 35cm-es pisztrángsügeret fáraszthattam. Nagy élmény volt érezni a boton ezt a kis harcost. Botom jól dolgozott és mindvégig remek kontaktusban voltam a hallal. Tovább horgásztam, de semmi sem jött. Gyors csali csere után már egy 19g-os skitter walk hasította az eget. Nagyon jól lehet dobni ezt a terelőlapka nélküli top water csalit. A bot spiccét a vízig toltam lefelé és úgy húztam be. Az előző műcsalihoz képest ez még jobban élt. Minden apró mozzanat végigszaladt a botomon. Élvezet volt vele horgászni. Boldog voltam és önfeledt. A kapást már észre sem vettem, annyira átszellemültem. Közel kettes balin vert oda a walkra. Jól dolgoztatta a botom és megpróbált néha-néha kitörni. Mindvégig én irányítottam és a gyors kirohanásokat remekül követte a bot eleje. A továbbiakban fogtam még 6 db sügeret és 2 balint. Soha rosszabb botavatást. Összhatását tekintve gyors és gerinces pálcát tartottam végig a kezemben. Az összes wobbler, amit használtam jól dobható és érezhető volt. Minden reklámszag nélkül bátran mondhatom, hogy etalonnak számítanak a pergetésben ezek a horgászbotok. Erre csak egy baráti beszélgetés lehet a legjobb példa. Yopp cimborám dobott párat a „Gampel rod”-al és egyből beleszeretett. Rohant haza telefonálni és megrendelni egy hasonszőrű társát Azóta gyakran mondja, hogy jól beültettem a hintába, mert szeretne másik botot is venni, de a legtöbb úgynevezett bolti termék, már nem felel meg neki, és így kénytelen megint rendelni a Pistától egy másik, kicsit könnyebb és rövidebb botot. Azért bárhogy is pörög a fejlődés kereke, a kézimunkára és az emberi odafigyelésre, a jó termékre minden bizonnyal lesz még érdeklődés. Műanyag és „chips ízű” világunkból kiszabadulva a természet lágy ölén átérezve azt a röpke pillanatot gyakran elgondolkodom, lehet, hogy nekem más korban kellett volna születnem. Amikor a pékségben sült zsemle illatát érzem és a plázák helyett kedves barátságos apró kis boltokból, vidám kereskedők mosolyognak vissza rám. A benzinszag, mint olyan ismeretlen fogalom és a lócitromot kerülgetem a macskaköves úton. Az apró Sörház utcai boltba belépve és kezemben igazi mesterművel -amely kézzel készült-gondolatban néha visszarepülök egy századot vagy századokat, és Isaac Walton mesterrel diskurálgatok az Avon folyó völgyében. Mindketten nézzük a naplementét és suhogtatjuk a Gampel tonkin nádbotunkat és megelégedve bólogatunk egymásra.

Varga Vilmos